Ki a felelős a kommentekért?

A CivilMédia Egyesület és a Soma Alapítvány műhelybeszélgetésén a magyar sajtó számos képviselője mellett a téma szakértői közül is sokan megjelentek.

Az eszmecsere első fele a közhatalom gyakorlóinak képmáshoz való jogáról szólt. A beszélgetés elsősorban a rendőrök arcának – a hazai médiában szokásos – kitakarásáról és az e körüli feszültségekről szólt. Visszafogott vita alakult ki a témában, később pedig szó esett a téma más vetületeiről is, mint például a jelenség megítélésével kapcsolatos nem egységes bírói gyakorlatról.

Vitaindítójában Dojcsák Dalma, a CivilMédia alapítvány jogásza kifejtette: a hazai bírói gyakorlat nem engedélyezi a rendőrök arcának bemutatását. Elmondta: az egyesületnek a témát érintő alkotmánybírósági beadványa elbírálás alatt áll, szeretnék ugyanis elérni, hogy az intézkedő rendőr arca szabadon publikálható legyen. A jogász szerint ugyanis a jelenlegi bírói gyakorlat korlátozza a sajtószabadságot, a média hatalom felett gyakorolt public watchdog szerepét, ráadásul egyfajta öncenzúrához vezethet. Ez az ún. chilling effect az egyszeri médiamunkást a biztos megjelenés érdekében – helytelenül – kockázatkerülő magatartásra ösztönzi.

Ezt követően Szabó Máté Dániel beszélt az Eötvös Károly Intézet képviseletében. Szerinte a jelenlegi jogalkalmazás diszfunkcionális, a bíróságok nincsenek tekintettel az elméleti háttérre. Elmondása szerint nem a magánszféra és a sajtószabadság egymással való szembenállásaként kell felfogni a kérdést, hanem inkább a magánszféra és a közszféra szembekerüléseként, az információs szabadságjogi kérdésként. Ennek pedig alapelve a hatalom korlátozása, az információs aszimmetria ellensúlyozása.

A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke, Nádori Péter – aki egyben a Bors főszerkesztő-helyettese is – gyakorló újságírói nézőpontból közelítette meg a kérdést. Úgy vélte: az elvi alapok nem képezik a közgondolkodás szerves részét, az egész ország szellemiségéből hiányzik az a tudat, hogy a sajtó fontos szerepe a hatalom korlátozása, bár vannak olyan szervezetek, amelyek ezt az álláspontot képviselik. A közbeszédben viszont nem szerepel érvként az, hogy ne tegyünk meg egy intézkedést, mert az korlátozná a sajtószabadságot. A helyzet súlyosságára több példát is felhozott. Kifejtette: manapság ha bármit le akar fényképezni az ember, ami nem saját lábujja, engedélyre van szüksége. A parlamenti házelnök kénye-kedve szerint tilthatja ki az újságírókat az Országgyűlés épületéből (hozzátette: ez a gyakorlat már a mostani kormány előtt is fennállt). Interjút bizonyos politikusokkal csak bizonyos sajtótermékek tudnak készíteni, ezért nem látni őket a magyar médiában zavartan magyarázkodni.

A főszerkesztő-helyettes szerint, ha lenne szerkesztőségi kutya a Borsban, az is automatikusan kitakarná a rendőrök arcát, annyira rutinná vált a folyamat. Az újságírók már nem is mérlegelnek. Ez azonban ellentétes az ő újságírói hitvallásával. Az ezután kialakult beszélgetésből kiderült: Nádori úgy véli, ahhoz, hogy idáig juthatott a helyzet az utóbbi húsz évben, a magyar média is hozzájárult.

Az ezt követő vita során Bérczes Renáta, a Fővárosi Törvényszék bírónője kifejtette: a szervezete elé került ügyekben kismértékű bírságokról van szó, az utóbbi időben ez összegszerűen kifejezve kevesebb, mint százezer forintot jelent. Ezt követően felmerült az is, hogy a rendőri eskü alapján a törvénytelen parancs végrehajtását a rendőröknek meg kellene tagadniuk, és ennek a felelőssége alól menti fel őket az arctalanság. A bírónő válasza szerint a jogállami keretek között az azonosító elegendő, nem szükséges az arckép média-megjelenése. Hozzátette: a közhatalmat képviselőkért a közhatalom vállal felelősséget, így egy rendőrért a rendőrség, mint szervezet felel.

És ki a felelős a kommentek tartalmáért?

A kávészünet után a műhelybeszélgetés második fele az internetes hozzászólásokkal kapcsolatos felelősség megoszlásáról szólt. Kárpáti József, a CivilMédia ügyvezetője bemutatta a témába vágó törvényeket és fogalmakat. A kommenteket és blogokat illetően elmondta: ezek nem számítanak sajtóterméknek a médiaalkotmány szerint, így közigazgatási felelősségről esetükben nem lehet szó, az NMHH nem büntet, nem büntethet. A közlő oldal polgári jogi felelőssége azonban fennállhat ezekkel a kommunikációs eszközökkel kapcsolatban is: a bírói gyakorlat szerint minél nagyobb a szerkesztői aktivitás, ez annál inkább felvethető.

Bodolai László ügyvéd, újságíró szerint az volna megfelelő megoldás, ha a sértő kommenteket és egyéb tartalmakat illetően először felszólítást kapna az a portál, ahol megjelennek, majd ha ennek alapján a portál nem jár el, akkor kellene viselnie a következményeket. A beszélgetésből kiderült: hasonló gyakorlat fellelhető a bírói gyakorlatban is. Ezek után azonban felvetődött, hogy egy nem elektronikusan aláírt, egyszerű e-mail megfelelő felszólítás-e, különösen annak fényében, hogy ha megfelelő törvényi ok nélküli távolítanak el bejegyzéseket, azok írója akár szerzői jogainak megsértéséért is perelhet.

A megszólalók szerint az az online sajtótermékek számára a jelenlegi jogi környezetben kielégítő védelmet csak az nyújtana, ha minden komment csak előzetes ellenőrzés után kerülhetne ki egy cikk alá, azonban erre egyszerűen nincsen energiája, pénze és ideje a magyar média szereplőinek. A politikai cikkek kommentelésének ilyen okokból történő letiltása ráadásul a véleménynyilvánítás szabadságát csökkenti.

Kárpáti szerint érdemes lenne valamelyik hazai biztosító érdeklődését felkelteni egy speciális sajtótermék-biztosítás bevezetésére. Ez az orvosi és egyéb szakmai kockázatokat lefedő csomagokhoz hasonlíthatna. Felmerült, hogy a médiaszabályozás kiszámíthatatlan volta miatt a jövőben egyes médiacégek külföldre tehetik át hivatalos székhelyüket, kikerülve a magyar előírásokat.

Szó esett még a közösségi média és a hatalom viszonyáról is: több online portál a Facebook, vagy Google beépülő moduljait használja fel a kommentelés biztosítására. Kiderült: a Google nem adott ki az utóbbi időben ilyen adatot a magyar hatóságoknak, a rendőrségnek pedig általában nincs energiája a nemzetközi jog útvesztőjén át követni a szálakat.